2019. feb 07.

Mi jár nekem az ágyban?

írta: Polilili
Mi jár nekem az ágyban?

Egészen a mai napig az az alaptézis határozta meg a szexhez való hozzáállásomat, hogy nekem a klasszikus behatolásos szexből kéne gyönyört átélnem. Ha erre nem vagyok képes, az az én hibám, én problámám. Nekem kell ezt megoldanom.

Hölgyeim és uraim, egy igazi paradigmaváltásnak lehetnek most szemtanúi! Az imént néztem meg egy TED videót (ezt) félig. Azért csak félig, mert addigra már annyi gondolat kavargott a fejemben, hogy jobbnak láttam letisztázni őket, mielőtt folytatom. Most döbbentem rá, hogy egészen eddig rosszul gondolkodtam.

A beszédet tartó Grace Wetzelnek azt hiszem, örökké hálás leszek a gondolatmenetéért. Az, ahogy ma gondolkodunk a szexről, az gyakorlatilag a pénisz gyönyöréről szól. Elmesélte többek között, hogy az Oxford szótár szerint a szex a behatolással egyenlő. Gyakorlatilag minden más, ami ezen felül történik, extra. Sőt, a definíció szerint igazából a melegek szexuális élete sem szex.

Nem szeretnék egy feminista cikket kerekíteni ebből, inkább arról szeretnék írni, hogy nyomtam el saját magam az egész eddigi életemben. Úgy éreztem, nekem nincs jogom „extra fáradságot” kérni a partneremtől. Mert hát egyébként ugyanannyi szexből részesültem mindvégig, mint ő, hisz ugyanannyi időm volt arra, hogy gyönyört éljek át, mint neki. Azaz, ha kinyal, vagy hosszabb előjátékot „tart”, az már extra.

mi_jar_az_agyban_szex_polilili.jpgFotó: Toa Heftiba, Unsplash

Aha! Csakhogy ezt máshonnan is lehet nézni, és erre sosem gondoltam. A behatolást én nem tudom úgy élvezni, ahogy ő. Amíg neki minden pillanata maga a csoda, addig nekem hosszú percekig tart, mire egyáltalán be tudom őt fogadni, és el tudom kezdeni élvezni, amit csinál. Amíg neki hosszú percek mézédes gyönyöre jut, addig nekem néhány másodperc. Ha onnan nézzük, hogy az lenne igazságos (mert eddig mindig erre alapoztam az önelnyomó érveim, hogy mi igazságos, és mi extra), hogy mindkettőnknek ugyanannyi gyönyör járna, akkor bizony még jó sokat kéne „pedáloznia”. Miért? Mert mindig úgy szexeltünk, ahogy neki jó. Nem úgy, ahogy nekem. (És ide kb. bármelyik partnerem behelyettesíthető.)

Újra kihangsúlyozom, hogy nem a férfiakkal van problémám, hanem elsősorban a saját hozzáállásommal, amit többnyire a mai kultúránk üzenetei alapján állítottam össze. Mivel eddig mindvégig azt hittem, hogy igazából a behatolás a szex, és nekem ebből kéne elélveznem, ezért nem mertem többet kérni a partneremtől. És sok esetben ő sem tudta, hogy nekem ez a fajta szex nem olyan jó (vagy egyáltalán nem jó).

Hiszem, hogy a partnerem is mindig azt szerette volna, hogy legalább ugyanannyi gyönyör jusson nekem, mint neki. Csakhogy a többség nem tudja, hogy a nők nagy részének az a behatolásos szex nem úgy, és nem annyira jó, mint a férfiak többségének (és ez igazán nekem sem állt össze eddig). Arról, hogy a nőknek hogyan lehet ugyanekkora gyönyört okozni, arról lényegesen kevesebb szó esik, és emiatt sok mindenre magunktól kell rájönni. Ami nehéz. Nehéz nekem is, és neki is rájönni arra, mitől lehet nekem ugyanolyan jó. Kevés erre az útmutatás.

Boldog vagyok, mert most rájöttem egy fontos dologra: hogy nekem is ugyanannyi jár. Jogom van hozzá, nem kell ezt megvonnom magamtól. Most már csak az a kérdés, mi az, ami nekem igazán jó…

 

 

Szólj hozzá

szégyen előjáték kötelesség nem megy