2018. feb 05.

A terápiás nyalás

írta: Polilili
A terápiás nyalás

Újabb formabontó házi feladatot kaptam a szexuálterápián Csörgits Kingától: vagy vegyem rá a pasimat, hogy nyaljon ki minél többször, vagy keressek magamnak egy nyaló-cimborát. Durván hangzik, de komolyan gondolta, ugyanis az már kiderült, hogy ez az a helyzet, amikor magabiztosan, gyakorlatilag mindig el tudok élvezni. Márpedig, a magamfajta lánynak, aki még javában tanulja az orgazmust, ez nagyon jó gyakorlás. Mellette pedig arra is hatalmas szükségem van, hogy jó nagy adag sikerélményt, pozitív élményt gyűjtsek, amik aztán szép lassan felülírják a régi traumákat, és amik által végérvényesen megtanulom elhinni, hogy a szex jó dolog.

Amikor feladta ezt a házit, nyeltem egy nagyot: na ezt mégis hogyan fogom felvezetni? Merthogy már beszéltünk róla, és igen, kiderült, hogy a nyalás nem az ő vonala. Nem vonzza. Amit bár sajnálok, de el tudok fogadni, hisz különbözőek vagyunk, különböző dolgokat szeretünk. És miután ezt így kinyilatkoztatta, mégis mit tudok tenni? Kötelezzem rá? Akkor, amikor már több páromnál konfliktust okozott, hogy amikor kívánságot, vágyat fogalmaztam meg, ők azt elvárásnak vették, és ez kiverte náluk a biztosítékot? Féltem, hogy ha ezt kérem, azzal csak még nagyobb ellenállást szülök. Fogalmam sem volt, mit tegyek.

terapias_punci_nyalas.jpeg Fotó: Pixabay  @ Pexels

Szerencsém volt. Egyik este lecsúszott a lábam közé és elkezdett csókolgatni. 

Hohó!!! Itt a nagy lehetőség! - gondoltam. - Most viszot nagyon gyorsan, nagyon látványosan el kell kezdenem élvezni, hogy megmaradjon a lelkesedése, és folytassa! Csakhogy amilyen rövid ideig korábban csinálta, olyan gyorsan nem tudom beleengedni magam. Meg aztán nem is ismer, nem is tudja, mit szeretek. Hogyan segítsem őt ahhoz marha gyorsan sikerélményhez úgy, hogy közben senkit sem csapok meg és nem játszom meg magam? Magammal szemben se lenne korrekt, ha úgy tennék, mint aki élvezi, holott még nem!

Ezen dilemmáztam, amikor rátévedt a csiklómra. Addig csak az az alatti területet nyalogatta, ami nem olyan érzékeny nálam. Amikor rátapintott erre az édes pontra, gyorsan jeleztem is: "Ott fent nagyon finom!". És ezzel megint csak szerencsém volt, mert ebbe viszont tényleg sikerült pillanatok alatt beleengednem magam, és néhány perc után egy szép nagyot is élveztem. A hangomat is gyönyörűen kieresztettem: úgy, mint ahogy az előző pasimnál az utolsó lélegzetelállító nyalása után. Mintha ott folytattam volna, ahol akkor abbahagytuk. Isteni volt.

Ezek után szerencsére már volt bátorságom elmesélni neki, milyen házit kaptam. Édesen összebújva feküdtünk, és hosszú percekig fogalmaztam magamban a mondandómat, mire úgy éreztem, most már megvan a megoldás, megszólalhatok. Szeretem, hogy vele sokszor kommunikálunk így: addig nem szólalunk meg, amíg meg nem találtuk a szerintünk legtökéletesebb verziót. Sok sértés, bántás maradt így el, mert nem mondtuk ki azt, ami hirtelen felindulásból eszünkbe jutott. 

Hosszan keresgéltem, mit mondjak, hogy ne azt érezze, azért, mert nem vágyik a puncim ízére, rossz partner. Mert nem az. Csak szerettem volna, hogy tudja, ha ezt teszi, azzal sokat segíthet abban, hogy teljesen fel tudjak oldódni az ágyban. Végül megpuszilgattam, és azt mondtam:
- Isteni volt, hogy kinyaltál! És képzeld, Kinga azt mondta, ez nagyon jót tesz nekem! Sokat segíthetsz így abban, hogy a jövőben stabilan át tudjam élni az orgazmust újra, meg újra, és elengedjem a régi traumáimat. Köszönöm!

 

Szólj hozzá

terápia orgazmus nyalás