2017. júl 18.

Nem kellett volna lefeküdnöm vele. Vagy mégis?

írta: Polilili
Nem kellett volna lefeküdnöm vele. Vagy mégis?

Eszerint a kutatás szerint az angol nők csaknem fele (42%) inkább máshogy vesztette volna el szüzességét, míg a férfiaknál ez az arány 20% volt. Azon gondolkodtam, vajon általánosságban a nőkre jobban jellemző-e, hogy megbánnak egy-egy együttlétet, vagy inkább a férfiakra.

Meglepődtem, amikor ebben az amerikai cikkben azt olvastam, összességében hasonló arányban bánnak dolgokat pasik és nők. A különbség az, hogy a nők nagyobb arányban sajnálják azt, hogy valamit megtettek, míg a férfiak azt, hogy valamit elmulasztottak. 

Ugyanitt írtak egy korábbi kutatásról is, melyben arra jutottak, a nők válogatósabbak: a férfiak általában nyitottabbak az alkalmi szexre, mint ők és több szexuális partnerre vágynak, mint a másik nem. (Nahát, tényleg?) Nem meglepő eredmény az sem, hogy a nők nagyobb arányban mondtak le azért egy aktusról, mert nem akartak ribancnak tűnni (16% vs 8%). 

a-couple-of-1694334_640.jpgFotó: adamkontor @ Pixabay

A nők által leggyakrabban bánt szexuális cselekedetek eszerint az amerikai kutatás szerint: "nem megfelelő partnerrel elveszített szüzesség" (nők 24%, férfiak 10%), "megcsaltam múltbeli, vagy aktuális partnerem" (nők 23%, férfi 18%). "Túl korán mentem bele a szexbe" (nők 20%, férfiak 10%).

Mindez arról az olvasói kommentről jutott eszembe, amiben azt írták,

lehet, nem kellett volna lefeküdnöm Jay-el, mert emiatt most túl magasra teszem a lécet. Túl jó volt vele.

Tudom, teljesen felesleges hülyeség ezen elmélkedni, mert úgysem tudok már ezen változtatni, de azért csak ott motoszkál a fejemben a kérdés...

Nem tudhattam, milyen lesz vele az ágyban! Mégis honnan a csudából sejthettem volna, hogy pont vele lesz isteni? Persze minden partnerrel ebben a reményben fekszünk le, de akkor sem tudhatom, hogy beüt a jackpot!

A jackpot, ami reményt adott arra, hogy igenis képes vagyok ilyen fokú gyönyörök átélésére is és bebizonyította, hogy tényleg nem testi problémám van, hanem pszichés. Ez pedig javítható.

De leginkább az zavar ebben az olvasói elgondolásban, hogy ez nem előremutató... Ne vállaljak be semmi jót, mert akkor a megszokott már még szürkébb lesz? Nem kellett volna elutaznom egy klassz helyre, mert utána az otthon szürkébbnek tűnik? Igen, szar hazajönni, de milyen kár lenne egy olyan csodától megfosztani magam. Valószínűleg te sem mondasz le egy tengerparti nyaralásról azért, mert úgy még szarabb lesz bemenni a munkába... És a piálás is ilyen: bár sejthető, hogy kész kínzás lesz a másnap, de inkább döntünk amellett, hogy élvezzük a pillanatot.

Én inkább az élménygyűjtésben, a tapasztalásban hiszek. Igen, tényleg mocskosul nehéz volt utána hazatérni és megtapasztalni, hogy a másik partnereimmel nem olyan, mint vele (és egyébként sok dologban jobb is velük, mint Jay-el, például kísérletezésben, orális szexben). De inkább én abban hiszek, hogy a legjobb, ha megtanulom ezeket a helyzeteket keresni és minden adottságban megtalálni a szépséget. Sok mindenben meg lehet találni a boldogságot, akár a biztonságot adó rutinban is, csak van amiben nehezebb. Nehezebb, de mindenképp érdemes megtanulni, mert utána csak még jobb lesz.

 

Szólj hozzá

első szeretkezés egy éjszakás kaland