2016. már 19.

Mindegy, milyen pasi

írta: Polilili
Mindegy, milyen pasi

Írtam múltkor azokról a pasikról, akiknek mindegy, milyen nő, csak puncija legyen. Válaszként egy nagyon találó visszajelzést katpam:
- De hisz te pont ugyanígy viselkedtél a múltkori buliban!
Paff neki. Igaza volt. Újfent bebizonyosodott: az zavar a legjobban másokban, ami a saját hibádra, félelmedre, problémádra világít rá.

Egészen sok pasival smároltam abban a buliban és ez már nem az első alkalom volt. Többféle eset is előfordult:

  • A pasi, akivel sokan voltak már a társaságból. Elképesztő büszke voltam magamra, hogy szexinek tart, hogy kíván. Imádtam ezt az érzést, imádtam, amit vele teszek. Ugyan én őt nem kívántam, de hagytam magam. Hagytam, hogy csókoljon, hogy vágyjon utánam. Kicsit meg is sajnáltam, kicsit nem is tudtam nemet mondani, de leginkább élveztem, amit kiváltok belőle.
  • Volt, aki csak úgy letámadott. Nem kérdezett, csak lekapott. Kicsit kihasznált. Nem hiszem, hogy bármiféle olyan jelzést adtam volna neki, ami miatt azt gondolhatta volna, hogy tetszik nekem. Egyszerűen bepróbálkozott.
  • Volt, akivel hosszan flörtöltem. Először csak a szócsaták kezdődtek el, amit huncut mosolyok és egy ártatlan tánc követett. Sokára jutottunk el a csókig, ami annál szenvedélyesebb volt. Nem akartam tőle semmi mást, csak smárolni. Csak a bizsergés kellett, a lelke nem.
  • De aki a döntős volt, az az a pasi, aki szépen, lassan haladt. Elérte, hogy biztonságban érezzem magam. Nem tepert le, nem nyomult még akkor sem, amikor kettesbe kerültünk. Pedig biztos voltam, hogy ha egy pasival, akihez kedves vagyok kettesbe kerülök egy szobában, az tutira ott helyben megpróbál megdugni. Ő nem így tett. Először a lelkemet érintette meg és csak utána a testemet. Néhány mély, lassú ölelés, s aztán a csók. Végül nem ő nyomta hozzám a farkát: én dörgölőztem.

... kicsit elvesztem a szép emlékben, de visszatérek. Nem erről akartam beszélni.

Az ilyen esték nem ritkák az életemben és még csak nem is újkeletűek. Már 10 éve is játszottam ilyeneket és elképesztő büszke voltam magamra utána. Őszinte leszek. Ilyenkor nem az történt, hogy valaki nagyon megfogott. Hogy szerelmes lettem volna első látásra. (Akkor tutira izgultam volna és megijedek.) Nem, én a hódításra voltam büszke, a hatásra, amit kiváltottam a többiekben. Örültem, hogy megélhettem, hogy kívánatos vagyok. Billegtem, odaadtam magam, aztán mérhetetlen mód felháborodtam, mikor a másik nem érte be ennyivel és meg akart dugni. Naná, hogy meg akart dugni, hisz én flörtöltem vele.

Bár másképp és másért, de ugyanúgy használom én is a pasikat (sőt, nőket is). Játszok velük azért, hogy szexinek, kívánatosnak érezhessem magam. 

Baj? Lehet, hogy nem...

A kép forrása itt.

Szólj hozzá

vágy szexi flört jó nő