2016. jan 09.

Nedves álmok bűntudat nélkül

írta: Polilili
Nedves álmok bűntudat nélkül

Amióta volt párkapcsolatom, azóta küzdöttem a lelkiismeret-furdalással az álmaim miatt.
- Az álmaid miatt? - röhög fel az Agyam. - Mintha tehetnél róla, mit álmodsz?! Mintha tudnád befolyásolni! És mintha ártanál ezekkel bárkinek is!

Igaza van. Az álmaim az enyémek, csak bennem vannak. Jönni fognak mindig, nem tudom kikapcsolni őket. A kérdés az, hogy hogy állok hozzájuk.

"A moziban ülök egyedül, nem jött el a társam. Mellettem pasi belemerülve a filmbe összetéveszt a barátnőjével, átölel és elkezdi cirógatni az arcom szerelmesen. Én elmosolyodok, és megengedem magamnak, hogy élvezzem az érintését." - álmodtam a napokban. Mindez két fronton is nagy dolog: egyrészt, hogy álmomban tudtam élvezni az álmom, másrészt, hogy nappal is jó kedvem volt tőle.

Régen mi történt volna? 

  • Jött volna a lelkiismeret-furdalás, amiért megcsaltam a pasim álmomban.
  • Bűntudatom lett volna amiatt, hogy sunyin nem jeleztem a pasinak, hogy az én vagyok.
  • Sajnáltam volna a barátnőt.
  • Jött volna valamilyen akadályozó tényező álmomban, ami miatt nem teljesedhetett volna ki az együttlét, kapcsolat.
  • És bűntudatom lett volna amiatt is, hogy jól esik az érintés.

Gyakorlatilag napi rendszerességgel álmodtam össze magam valamilyen pasival, amiket rossz álmoknak éltem meg. Nem rémálmok voltak, de kellemetlen álmok, ahol zavart, hogy nem az én pasimról szól a történet és feszített a folyton visszatérő beteljesületlenség. 

Az első nagy változást a poliamoria hozta, ami felhatalmazott arra, hogy másokkal is lehessek. Hirtelen az álmok is elmaradoztak: már nem kellett azon dolgoznom, hogy nem vonzódhatok másokhoz is. A szexuális életem javulásával (beindulásával) a negatív szexuális élmények is szépen lassan kivesztek ezekből az álmokból. S most értem el azt a szintet, hogy mosolyogva tudok visszagondolni az álmaimra napközben is. Nincs bennem sem bűntudat, sem szomorúság amiatt, hogy felébredtem.

Sokat segített az is, hogy pasi érdeklődve, nyitottan hallgatja végig, mit álmodtam, s segít megfejteni őket, amitől ráébredek, hogy azért sem kell, hogy bűntudatom legyen, mert igazából nem is az "történik", ami az álmomban lejátszódik, hanem ez csak szimbolizál valamit.

Őt hallgatva kezdek belejönni a szimbólumok fejtésébe, vagy legalább is a felfedezésébe. Hirtelen rádöbbentem arra, hogy még valamit takartak ezek az álmok: a sokszor visszatérő beteljesületlenség (pl. valami dolga akad a másiknak, ami miatt nem tudjuk folytatni, vagy jönnek-mennek körülöttünk az emberek, nem tudunk kettesben maradni) utalhat arra, hogy nehezen tudok jelen lenni az ágyban. Elkalandozok, pörög az agyam, cikázok a jövőből a múltba és vissza, s közben szépen bemásznak az ágyunkba a hétköznapok.

- Én annyira boldog vagyok, hogy nyugodtabban tudok aludni ezek nélkül a rémek nélkül!
- Ja ja, de még jobb, hogy a nappalaid is sokkal rém-mentesebbek. - helyesel az Agyam. - Nézd csak meg, milyen ügyesen elengeded a jövőbeli lehetséges problémákat a füled mellett. Azokat a képeket, amiket te magad kreálsz.
- És imádom, hogy már nem érzem rosszul magam, ha egy-egy ismerős bukkan fel az álmaimban. Nincs már lelkiismeret-furdalásom amiatt sem, hogy valakit "berángattam" az álmaimba, s olyat tettem vele, amit a valóságban egyikünk sem akarna. Jó felismerni, hogy ez csak az álmomban volt, hogy ettől még én nem tettem vele, vagy ellene semmit. Hogy álmomban bármit megtehetek bárkivel. S ha ez majd ténylegesen tudatosodik bennem, akkor talán el is indulnak a szexuális fantáziáim, amiket eddig a bűntudat gátolhatott.

 

4329940167_1d6fdaa0ac_o.jpgFotó: Elba Fernández @ FlickR

Szólj hozzá

álom poliamoria fantázia lelkiismeret furdalás