2017. dec 12.

Miért színleljük az orgazmust?

írta: Polilili
Miért színleljük az orgazmust?

Millió statisztikát olvasni arról, hogy a nők hány százaléka színlelt már orgazmust. De vajon miért? Nézzünk be az okok mögé!

Én persze még sosem játszottam meg az orgazmust... Legfőképp azért, mert azt se nagyon tudtam, hogy hogy néz ki az, amikor a csúcsra jutok, annyira nem ismertem még ezt az érzést. Nem tudtam, mit játszok el. Viszont bevallom, már az első orgazmusom előtt is számtalanszor színleltem a gyönyört: úgy hangoskodtam, mint aki élvezi. Pedig nem igazán.. Miért?

1. Hogy felpörgessem saját magam

Milliószor volt, hogy szex közben elvesztettem a fókuszt. Tudtam, hogy a nyögdécselés, hangoskodás viszont  feltüzel. Ezt viszont csak kevés pasi szokta megadni (legalább is nekem kevés ilyen partnerem volt), ezért a saját hangomhoz nyúltam: nyögdécselni kezdtem, mert ettől reméltem, hogy vissza tudom szerezni a fókuszt és fogom tudni élvezni az aktus hátralevő részét.

De ha jobban belegondolok, nem biztos, hogy sikerült ez valaha is... (Igaz, eszerint a cikk szerint bizonyos esetekben működhet ez a technika.)

szinlelt_orgazmus.jpgFotó: C_Scott @ Pixabay

2. Legyünk túl rajta...

Sokszor előfördult, hogy nem különösebben volt kedvem a szexhez, vagy már elfáradtam. A lényeg a lényeg, túl akaram lenni rajta, azt akartam, hogy élvezzen el mihamarabb. Azt pedig már megtanultam, hogy ha azt látja, én mennyire élvezem, az egyfajta doppingszerként hat rá. 

Persze ez néha fordítva sült el: azt is hihette, milyen jó nekem és ezért kitartott, hogy tovább adhasson...

3. Nem akartam, hogy sérüljön az önbizalma

Hosszú éveken át próbáltam elmagyarázni a partnereimnek, hogy ne vegyék magukra, nem miattuk van, ha nem élvezem a szexet, vagy nincs orgazmusom. "Én egyszerűen ilyen defektes vagyok, ami remélem, változni fog. Dolgozom rajta!" - meséltem sokszor könynek között, de a tapasztalatok azt mutatták, nem tudják ezt megérteni. Túl fiatalok voltak és nem is értették, mert nem éltek át ilyesmit. 

Aztán egy idő után már inkább nem is akartam elmondani... Nem érte meg. Mindenkinek jobb volt, ha elhallgattam, mivel csak oda vezetett a dolog, hogy ő magára vette én pedig emiatt még szarabbul éreztem magam, hisz "MIATTAM romlott el az ő kedve is". Azaz tulajdonképpen magam védtem az ő rossz hangulatától. Épp elég volt a saját frusztrációmmal megküzdeni.

Jobb az őszinteség

Áldottam az eget, amikor végre olyan partnerrel sodort össze a szél, aki tényleg megértette, hogy ez a problémakör már régebb óta velem van, nem ő a béna. És végre el lehetett kezdeni beszélgetni a problémáimról úgy, hogy a nehézségek feltárása után sem érezte magát hibásnak senki.

Most már ott tartok, hogy nem akarok színlelni semmilyen okból sem. Megbeszéltük, hogy ha már szeretném, hogy elélvezzen, mert valamilyen okból nem szeretném folytatni (elfáradtam, kizökkentem, felkavarodtam, vagy bármi), akkor egyszerűen szólok. És én is megértettem, hogy úgy is szeret velem szeretkezni, ha nincs orgazmusom. Attól még ugyanúgy igazi férfinak tudja érezni magát - sőt, éreztethetem ezt vele az ágyon kívül is, például ha kifejezem a tiszteletem, mikor valamit megjavított a lakásban.

És magamat sem akarom már becsapni, mert én magam sem várom már el annyira, hogy orgazmusom legyen. Megértem és elfogadom, ha éppen nem élvezem annyira a szexet. Ilyenkor csak figyelem magam ahelyett, hogy hajszolnám magam előre. Nem játszom el a hangokat a magam "szórakoztatására", mert azzal igazából csak becsaptam magam. Hasznosabb és jobb, ha inkább megbocsátom magamnak, ha most éppen "csak ennyit érzek, csak ennyire élvezek".

A szavazás eredményét szívesen megírom e-mailben pár hét múlva, ha itt megadod a címed.

Szólj hozzá

orgazmus hangos színlelés megjátszott orgazmuskényszer nyögdécselés